Egy tipikus gyújtótekercs két tekercskészletet tartalmaz: egy primer tekercset és egy szekunder tekercset. Az elsődleges tekercselés vastagabb zománcozott huzalt használ, amely jellemzően 200-500 menetből áll, körülbelül 0,5-1 milliméter átmérőjű huzalból. A szekunder tekercs sokkal finomabb zománcozott huzalt használ, amely jellemzően 15 000-25 000 menetből áll, körülbelül 0,1 mm átmérőjű huzalból. Az elsődleges tekercs egyik vége a jármű alacsony feszültségű tápegységéhez (+), míg a másik vége egy kapcsolóeszközhöz (például megszakítóhoz) csatlakozik. A szekunder tekercs egyik vége az elsődleges tekercshez, a másik vége pedig a nagyfeszültségű{15}}kimeneti terminálhoz csatlakozik, hogy nagyfeszültségű áramot szállítson.
Mágneses áramköri felépítésük alapján a gyújtótekercseket elsősorban két típusra osztják: nyitott mágneses áramkörre és zárt mágneses áramkörre. A nyitott mágneses áramkörű gyújtótekercs magja jellemzően laminált szerkezet; nagyobb mágneses reluktanciát és nagyobb mágneses fluxusszivárgást mutat, ami viszonylag alacsonyabb energiaátalakítási hatékonyságot eredményez. Ezzel szemben a zárt mágneses áramkörű gyújtótekercs magja négyzet ("口") vagy téglalap ("日") alakú; alacsonyabb mágneses reluktanciával, minimális fluxusszivárgással és magas energiaátalakítási hatékonysággal rendelkezik. Ezenkívül kompaktabb méretű, és a modern elektronikus gyújtásrendszerek uralkodó típusává vált.
Ezenkívül a nagyfeszültségű szigetelés és a hatékony hőelvezetés biztosítása érdekében a gyújtótekercs belsejét gyakran megtöltik dielektromos közeggel, például epoxigyantával vagy szigetelőolajjal. A technológiai fejlődésnek köszönhetően néhány modern gyújtótekercs még jobban integrálódott. A mechanikus szerkezeti kialakítások nagyobb hangsúlyt fektetnek a védelmi jellemzőkre is, például azáltal, hogy további védőkomponenseket építenek be a tekercs környezeti alkalmazkodóképességének és tartósságának fokozása érdekében.
