Az autóindítómotor három fő alkatrésze között az elektromos motor rész általában nem mutat alapvető különbségeket; Az alkalmazott egyenáramú motor típusa alapján az önindítók nagy vonalakban hagyományos indítókra és állandó mágneses{0}}indítókra oszthatók. A vezérlő- és hajtómechanizmusok azonban jelentősen eltérnek egymástól; következésképpen az önindítókat jellemzően az alkalmazott vezérlő- és hajtásrendszerek speciális típusai szerint osztályozzák.
Osztályozás szabályozási mechanizmus szerint
① Közvetlenül működtetett önindítók: Ennél a típusnál az önindító főáramköri kapcsolója közvetlenül vezérelhető, -akár a főáramkör csatlakoztatására, akár leválasztására-egy lábpedállal vagy kézi{2}}karral működtetett összekötő mechanizmussal. Ezeket mechanikus indítóknak is nevezik. Bár ez a módszer szerkezeti egyszerűséget és megbízható működést kínál, ma már ritkán használják, mert szükségessé teszi, hogy az indítómotort és az akkumulátort a vezetőfülke közelébe kell helyezni, -ezáltal korlátozza a telepítés elrendezését-, és mert kényelmetlen a működése.
② Elektromágneses működtetésű indítók: Ennél a típusnál a relét egy nyomógombos-gombos kapcsoló vagy a gyújtáskapcsoló vezérli; ez a relé pedig vezérli az indító főkapcsolóját a főáramkör csatlakoztatásához vagy leválasztásához. Ezeket elektromágneses vezérlőindítóknak is nevezik. Ez a módszer lehetővé teszi a távvezérlési lehetőségeket és kényelmes kezelést; mint ilyen, széles körben alkalmazzák a modern autókban.
